Gizella öröksége – Magyar Missziós Központ/Passau

Máté Balázs építészmérnök diplomatervének bemutatása:

Passau Németország, azon belül is Bajorország déli részén található, közvetlenül az Osztrák-Német határ mellett. A város egyik különlegessége, hogy a Duna, az Inn és az Ilz folyók összefolyásánál kialakult földnyelvre települt.

A város jelentős szerepet tölt be Németország és Európa történetében is. A passaui püspökség fénykorát a középkorban élte a 8-11. század között, ebben az időben a magyar történelembe is beleírta magát, többek között azzal, hogy innen irányították a magyar területek római keresztény térítéseit.

Passau, sok más német városhoz hasonlóan, megőrizte óvárosának egységes barokk képét, ezért túlnyomó részt a szűk, macskaköves utcákat szép állapotban tartott, színes barokk házak határolják. A karbantartást az is indokolja, hogy Passau óvárosa fokozottan árvízveszélyes, ezért viszonylag gyakori a magas vízszintű áradás.

A legismertebb nevezetességek köz tartozik a természeti adottságokon túl a város fölé magasodó erődítmény, a püspöki székesegyház és palota, valamint a városháza.

Passau egyik kevéssé ismert, de annál jelentősebb emléke a földnyelven található Niedernburg apácakolostor, melyet a 8. században alapítottak, Kiemelt jogokkal bírt a városban, mivel királyi, nem pedig püspöki alapítású kolostorról volt szó. A földnyelv egészen a Marktplatzig ezért a kolostor felügyelete alatt állt.

A szorosan a városszövetben elhelyezkedő kolostorkomplexumot kertek és udvarok tagolják, kiemelkedik belőle a kolostortemplom, mely magasságával a városrész egyik legmeghatározóbb pontja. A kolostortemplom titulusa szentkereszt, viszont a köznyelvben egyszerűen Gizella templomként van jelen. A kolostor színes építészettörténettel rendelkezik, melyhez hozzájárult, hogy többször komolyan leégett, ezért újjá kellett építeni.

Jelenleg a kolostorban már nem laknak apácák, hanem egy szakközépiskola és egy gimnázium működik benne lányok számára (Gisela Schulen).

A kolostor egyik legnagyobb jelentősége, hogy ide vonult vissza Szent István király halála után felesége, a bajor gyökerekkel rendelkező Boldog Gizella királyné. Itt élte le élete utolsó húsz évét, ő volt a harmadik apátnője a kolostornak. Emlékét egy oldalkápolna őrzi, ahova eredetileg eltemették, földi maradványai közül néhányat jelenleg is őriznek itt. Halála után történelmi beszámolók szerint magyar zarándokcsoportok rendszeresen látogatták a sírhelyét.

Gizella személye és története jelentőségével ellentétben nincs látványosan bemutatva, a síron kívül két egyszerű paraván mutatja őt be a templomba látogatóknak. Bár a történelem folyamán szó volt egy komolyabb mauzóleum építéséről, viszont ez sosem valósult meg. Ennek következtében a városba látogatók sokszor nem is szeretnek tudomást arról, hogy miért érdemes betérni a Gizella templomba.

Fontos szempont volt, amikor a helyszínt kiválasztottam, hogy a kolostortemplom gyakorlatilag használaton kívül áll, kizárólag nagyobb ünnepek alkalmával tartanak benne szentmisét, rendszeresen viszont nem használják. Ez amiatt van, mert a kolostortemplom mint műemlék a Bajor Állam tulajdonában van, nem pedig az Egyházéban, mint az iskola. Ezen kívül nyilvánvalóan a kihasználatlanságban az is fontos szerepet játszik, hogy püspöki város révén olyan sok templom található Passauban, ami már meghaladja az ilyen irányú igényeket.

A tervezés elején több beépítési helyzetet megvizsgáltam. Végig fontos szempont volt, hogy a kolostorkert kertként meg tudjon maradni, ne veszítse el a kert hangulatát. Ebből kifolyólag alapvetően a kolostorkerítés mentén kerestem a megfelelő lehetőséget. A kertben található egy, az elmúlt húsz évben épült napközi épület, melyet az iskola használ, a beépítési lehetőségeket ez az épület is befolyásolta, volt olyan verzió, melyben megvizsgáltam, hogy érdemes-e elbontani, és az új épületbe integrálni, viszont ez mind funkcionálisan, mind gazdasági szempontból sem tűnt megfelelőnek. Azt a lehetőséget komolyabban megvizsgáltam, hogy a volt temetőkápolna, a Heinrichskapelle helyére tervezzem az épületemte, hogy így egy régi beépítési helyzetet állítsak vissza, de végül több szempontból sem ez tűnt a legmegfelelőbbnek.

Fontos szempont a beépítésnél, hogy a magyar közösség igényeit ki tudja szolgálni. Ennek az egyik része, hogy a közösség meg tudja mutatni magát, ezért sem volt követendő, hogy az épület a kolostor kerítése mögé elbújjon. A beépítéssel a zárt kolostorkertet megnyitom és egy közteret alakítok ki a tervezett épület és a templom között, ezzel egy olyan tér alakul ki, ami alkalmat ad a programok előtti gyülekezésre, amire a templom előtt eddig nem volt lehetőség, A beépítéssel így kétféle kert alakul ki, egy a tervezett épület és a templom, valamint a napközi és a kolostor között, valamint egy a tervezett épület és a kolostorkerítés között, melyet mind a napközi, mind a közösségi ház azonos módon tud használni. Az épületem gyakorlatilag önmaga által befordítja a kolostorkerítést és egy átlátható kapuvá válik. A tervezett épület pavilon jellegű, minden oldalról körüljárható.

A programban alapvetően három funkciót szeretnék kiszolgálni. Egyrészt a magyar közösség által szervezett programokat kiszolgáló tereket hozok létre, másrészt a magyar közösség által szervezett magyar iskola térigényeit elégítem ki, harmadrészt pedig a kolostor, valamint Boldog Gizella történetét bemutató kiállítást alakítok ki.

Közösségi programok tartására alapvetően a kolostorkertben kialakított közösségi ház, illetve a kolostorkert alkalmas. A templomtérben kapott helyet a kiállítási funkció és a magyar iskola.

A templomtér átalakításánál fontos szempont volt, hogy az ne veszítse el teljesen a szakralitását. Ezért a beavatkozások bútorszerűen, több pontban történtek meg. Az alábbi ábrán látható, hogy csak a templom északnyugati pontjában van egy olyan tér, ami teljesen elveszti a szakralitását, itt egy oktatótermet alakítok ki a magyar iskolának. Sárgán sraffozva jelöltem az olyan tereket, amelyekben a kiállítási funkció valamilyen szinten megjelenik, ez is mutatja, és a pontozott vonal is, mely a lehetséges látogatói útvonalat jelöli, hogy az volt a cél, hogy a látogatók az egész templomteret bejárhassák. A kizárólagos szakrális funkció visszaszorul a szentélybe, a jelenleg létező igényeket ez is ki tudja szolgálni.